Töltődés lelkemnek, szívemnek, kezeimnek s ezáltal nektek...

Töltődés lelkemnek, szívemnek, kezeimnek s ezáltal nektek...

Fogalmam sincs mikor kezdődött.

Annyira rég, hogy nem tudnám egy pontos időponthoz kötni. Amióta "élem a kis életem" alkotok. Kisiskolásként rajzokkal, festményekkel örvendeztettem magam s pedagógusaim. Majd később jöttek a kreatív technikák szép sorban. Mindennel próbálkoztam, jó érzéssel töltött el, ha valami született a kezeim között. Boldog voltam ha elvonulva relaxálhattam egy kicsit. No nem a kanapén heverve, hanem a dekoros alapanyagokkal feltöltött dobozok, ragasztópisztoly és rokonaik társaságában.

Több évig a kéz-és lábápolásban találtam meg az alkotás lehetőségét.Mindig  boldog s izgatott  voltam mikor 1-1 vendég rám bízta a körmére kerülő minta, színvilág kiválasztását. Kielégített, mert ekkor is kézműveskedtem, szó szerint. Majd az ÉLET másképpen hozta, s váltani kényszerültem, visszakerültem az oktatás világába (ahonnan indultam). A napi rutinszerű tennivalókba mindig próbáltam a kreativitást becsempészni, sokszor bejött, de néha nem. Majd rá kellett jönnöm, hogy sajnos a mai gyerekanyag nem olyan már mint akár a hospitálásom évei alatt volt. Nem nagyon érdekli őket semmi, csak legyenek már túl az adott órán (a kémia pedig épp nem toplistás a kedvenc tantárgyak rangsorában). Azt éreztem, hogy fáradok s egyre hamarabb fáradok a napi dolgok után.

Na ekkor jött ismét az életembe töltődés: a RELAX.
A főállásom mellett sokszor éjszakákon át "relaxáltam", mégsem voltam másnap fáradt, nyugtalan... Szükségem volt arra a pluszra, amit az alkotás élvezete adott. Kezdetben csak saját részre (szemeim kielégítésére), majd a családtagoknak, ismerősöknek készítettem dekor-és ajándéktárgyakat kizárólag ajándékként.
Aztán  néhány visszajelzés  erőt adott ahhoz, hogy továbblépjek: másoknak is örömöt szerezhessek alkotásaimmal. Sokáig vágyódtam arra, hogy azzal foglalkozhassak, amit igazán szeretek, ami én vagyok, amiből én építkezem. Sokszor halljuk közhelyként, hogy a világon az a legszerencsésebb ember, akinek a munkája a hobbija. Bele sem gondolunk, hogy ez mennyire nagy igazság!!! Csak itthon, kis országunkban vajon hány munkavállaló van, aki azt teheti nap mint nap, amit szeret, amiben ő valóban jó??? Nem bocsájtkozok statisztikai adatok becslésébe (ha egyáltalán létezik ezirányú adatszolgáltatás), hiszen  valószínűleg ti is tudjátok milyen kicsiny szám lenne ez. Nézzetek szét a környezetetekben vagy akár csak tegyétek fel magatokban a kérdést!: "Azt csinálom, amit szeretnék?"
Tudom, sokan azt gondolják, hogy könnyű annak aki meg tudja ezt tenni. Pedig higgyétek el nem az! Sok áldozatot (mindenfélét, nemcsak anyagit) kell hozni. Nekem éjszakák teltek el (sírással is), pro és kontra érvekkel teli fejjel nem tudtam aludni, mert azt éreztem, hogyha nem próbálom meg talán sosem lesz több lehetőségem, s bánni fogom. Ugyanakkor ott volt a kontra: mi lesz ha nem jön be, hisz kiszámíthatatlan a vállalkozói lét stb. Szerencsémre nagyon megértő, segítőkész és lelkes férjem, családom van, akik biztattak/biztatnak, hittek/hisznek bennem. Köszönöm nektek!!!

Mindig fontos volt számomra a visszajelzés, akár pozitív akár negatív, de részesüljek valamelyikből. Ha egy-egy elkészített dekorral érzelmeket, s  (persze inkább) pozitívat váltok ki, akkor boldog vagyok.
Nem kívánok kifejezetten trendeknek megfelelően alkotni, bár folyamatosan követem őket, tisztelem és csodálom a neves kézműveseket. Nekem ők a "celebjeim", köztük is a legnagyobb: Nádasné Bäer Anikó-Annie's Design.
Egyszer egy fél éjszakát beszélgettem át vele, amitől annyira feltöltődtem, hogy napokig 3 méterrel a föld felett lebegtem. Ismeretlenül is annyira kedves, készséges, jószívű, manírmentes tünemény nő volt velem, hogy azt éreztem kitüntetett vagyok. Egy "nevenincs tanonccal" egy ilyen "celeb" szóba állt, s olyan könnyedén, szinte ezer éves ismerősként beszélgettünk, sosem fogom neked elfelejteni Annie. Szomorúan azt tapasztalom, hogy sokan irigyek, féltik a tudásuk, Anikó más. Ő adni akar: mindenéből. Biztosan nem vagyok egyedül, aki szeret tanulni a nagyobbaktól, mert ez jó érzés, előremozdít, segít. Talán az utolsó lökések egyikét is ő általa kaptam, ahhoz, hogy  legyen erőm, bátorságom a JázMini Dekor elindításához. Köszönöm neked Annie's Design!!!

S hogy mit is nyújt nekem  a JázMini Dekor s ezáltal TI?
Energiát. Hogy alkothassak a lelkemből, szívemből, kezeim által: NEKTEK!